Az ötödik évforduló

Sajnos nem készítettünk olyan összebújós-egykézbőlvisszafotózós képet, mert a mi objektívünk erre nem alkalmas. Illetve alkalmas, csak Ricsinek nem elég hosszú a keze... A lényeg, hogy nincs ilyen kép. Vannak viszont egyéb, pénteken készült fotók. Az estét újból a belvárosban töltöttük, vacsiztunk, sétáltunk, megfagytunk... 

Aztán szombat este fagyiztunk, ki egyszer, ki kétszer...(természetesen én vagyok a "ki kétszer" ). A városházával szembeni szökőkút egy elég avitos képződmény, ám egy jó géppel még ebből is egy csuda dolgot lehet varázsolni.

Ja, és felavattuk az új képernyővédő fóliát és az új 16Gb-os Toshiba Class 10-es memóriakártyát is!

Újabb belvárosi este

Újabb képek, főszerepben a Széchenyi-tér vízköpői és más egyéb szösszenetek....

Mehetnénk már?

Menjünk hidat fotózni!

Mert hogy ugye Győrben annyi híd van, mint a nyű! Ricsi nem nagyon értette, mit akarok annyira a hidakkal. Állította, hogy nincs egyetlen normális sem, ami lencsevégre való lenne. Amikor odaértünk, első blikkre igaza is lett. Szörnyűek. De a szörnyű hídnak is van bája és az ütött-kopott kis valóját is érdemesnek tartottam egy két kattintásra. 

Az aznapi fotók zömét mégsem a hidas képek tették ki, hanem a belváros kis zugai. Nagyon szép Győr belvárosa. A régi zugos kis utcák, a hangulatos épületek mind-mind a mindennapjaink részei, ám oly sokszor nem is figyeljük meg őket igazán, pedig igazi meghitt bájjal rendelkeznek.

Megfáradva....

...lepihenve...

...elmerengve

Hannánál

Jún. 30-án ugrottam fel Csilluékhoz. Rengeteg képet készítettem a pöttöm unokahúgomról, Hannáról, aki akkor épp két és fél hónapos volt. A képek a nyers valójukban vannak, mint ahogy még jó sokáig a többi kép is (igyekszünk beszerezni a Lightroom gyorstalpalóját), de így is alig tudtam válogatni. No, nem azért, mert a képek annyira kiválóak lettek (minden kattintásnál minden program kiabált a vakuért, de ugye nem akartam megvakítani egy egészséges gyereket...), csakhát számomra egytől-egyig minden képen csupapofa a kiscsaj!

Tihanyi-füredi képek

Június 26-án felkerekedtünk és elmentünk Tihanyba, hogy részt vegyünk az idei Levendula-fesztiválon. Nem jött össze. Volt Tihany is, levendula is, a fesztiválnak azonban előző nap vége lett... De ez kit zavar, ha az embernek van egy összekupargatott fényképezőgépe és hozzá az általunk mindig is imádott táj, a Balaton-környéke!

A tájról készítettük a legkevesebb képet, talán mert már sokat láttuk illetve az nem hordozott annyi izgalmat vmiért. Az idő kirándulásra kiváló volt (borongós, egészen délután 4-ig lógott az eső lába), úgyhogy mivel a térség nem a legbarátságosabb arcát mutatta, mutattuk mi a magunkét. Így főként portréképek készültek (egyenlőre igazi portréobjektívet nélkülözve) a nap első felében. Aztán később már kisütött a nap, úgyhogy volt értelme az élénkkék-élénkzöld-nek is... Sok hattyús kép született, de csak egyet találtam igazán szépnek, ő az utolsó kép.